Grillsajt friss salátával

Nagyon sokat olvastam, hallottam már a halloumi  grillsajtról, de még nem volt szerencsém találkozni vele, nem tudom honnan lehet beszerezni, pedig igen nagy sajt kedvelők vagyunk, annak minden fajtájából.
Még a hétvégén a magyar ízek utcájában volt módom megkóstolni a St Martoni grillsajtot, isteni volt. Be is vásároltam belőle. Úgy gondoltam, ez valamiféle magyar halloumi lehet :))  Ma úgy gondoltam, lesz egy könnyű vacsora belőle, friss salátával körítve.
Fantasztikus lett!

Ami miatt virtuális tollat ragadtam, az a salátaöntet, mert annyira jól sikeredett, hogy muszáj lejegyeznem.
A salátához bármilyen zöldség, ill. salátaféle jó, amit szeretünk. Nálunk került bele eisberg féle vegyes saláta (4 féle saláta keveréke), koktélparadicsom, uborka.

Az öntet:
0,5 dl olívaolaj
1 evőkanál dijoni mustár
1 evőkanál balzsamecet
2 teáskanál méz
só
durvára őrölt színes bors
én locsoltam rá még egy löttyintésnyi barackmag olajat is.

A salátával jól összekeverni, a tetejére pirított sótlan mogyorót hintettem, de lehet pirított diót vagy fenyőmagot is.

A sajtot a leírás szerint serpenyőben 2-2 perc alatt meggrilleztem és már tálalható is!

Spenótos-ricottával töltött canelloni

Ma olyan finomat sikerült alkotnom, melyre igen büszke vagyok, régóta vágytam már rá, hogy itthon is elkészíthessem! Ugyanis fővárosunk egyik neves olasz éttermében kóstoltam meg ezt a finomságot, azóta már vissza is tértem miatta és megfogadtam, hogy ha törik ha szakad, ezt otthon is meg kell tudnom alkotni. Ma sikerült!  Még valamikor év elején Nagyváradon megakadt a szemem a canelloni tésztás dobozon, igen kedvező áron, így az már igencsak felhasználásért kiáltott. Beszereztem a hozzávalókat és nekivágtam! Kutakodtam kicsit a neten, de egyik recept sem volt pont olyan, mint amit az étteremben ettem, hol csak paradicsommártással készült, hol csak besamellel, de amit én ettem, az mindkettőt tartalmazta, így megalkottam a saját verziómat, és elmondhatom fantasztikusra sikeredett!! Még a szkeptikus férjem is el van alélva tőle, pedig igencsak húzta a száját a spenót hallatán. Így úgy döntöttem, gyorsan lejegyzem a receptet még frissiben, mert ezentúl biztos sűrűbben fogom készíteni!
Hozzávalók:
A töltelékhez:

250 g friss spenót
1 gerezd fokhagyma
1-2 ek olaj
500 g ricotta túró
só
bors
szerecsendió

Paradicsomos öntet:
1/2 -1 kg paradicsom
1 gerezd fokhagyma
só

Besamelmártás:
50 g vaj, vagy margarin
50 g liszt
1/2 l tej
só
bors
szerecsendió

1 doboz, vagy csomag canelloni tészta
Reszelt sajt a tetejére ízlés szerint, én most mozzarellát és parmezánt tettem felesben.

A paradicsomokat forró vizbe mártás után lehámoztam, összevágtam, feltettem főni. Ment bele egy gerezd fokhagyma is. Mikor szétesett és kicsit besűrűsödött késznek nyilvánítottam, átpasszíroztam.
A spenótot felcsíkoztam, két kanálnyi oliva olajon megfuttattam egy gerezd fokhagymát, rádobtam a spenótot, hagytam hogy épp összeessen és félre is tettem. Kicsit hagytam hűlni, majd összekevertem a ricottával és a fűszerekkel.
Betöltöttem a masszát egy uzsis zacskóba, levágtam a hegyét és így betöltöttem a tészta csöveket.
Egy tűzálló tálba sorakoztattam őket, majd elkészítettem a besamelmártást.
A töltött tésztára először a paradicsomos öntetet teszem, majd erre jön rá a besamel. De paradicsom mártás helyett használhatunk nyugodtan házi főzött paradicsomlevet is ( kb. fél litert). Tetejét megszórtam a reszelt sajtokkal és mehet is a sütőbe! Bár, történetesen ma a melegre való tekintettel a mikróban készítettem el, először csak főző módon míg megpuhult a tészta, majd grillen, míg szép szint nem kapott az egész!

Egyik évszak a másik után

Hát, nem mondhatni, hogy hűséges írója lennék a blogomnak :(  évszakonként talán egyet, szomorú dolog, de sajna az energiáimat a nyughatatlan két és fél évesem emészti fel, szó szerint, mert mire véget ér egy egy nap, szinte semmi energiám nem marad. Egy akarnok lett Dominik, csak "kis diktátorként" hívjuk itthon. Arról nem beszélve, hogy azon túl, hogy nélkülem nem tud létezni, mindenbe benne kell legyen amit épp csinálok, jó és rossz értelemben, állandóan pakol, szerel, mindent szétszed, szétver, összekarcol, lever és összetör amihez csak hozzájut. Másból sem állnak a napjaim úgy érzem, mint pakolok előle és utána... Remélem nagy korára kamatoztatni fogja ezt a szerteágazó érdeklődési és szerelési tudományát, mert akkor nagyon ügyes legény lesz ám belőle! Ezzel nyugtatom magam, haha... meg reménykedek, mert tény, hogy apai nagyapja is arról volt híres, hogy bármit megcsinált, és édesapukája is igen tehetséges e téren, tényleg bármit megcsinál, csak győzze az ember kivárni! Szóval, van honnan örökölje a kicsi fiam a természetét, remélem így is lesz, mert mire felnő totál leamortizálja a berendezést! A nagyfiam, Szabi, persze szöges ellentéte, elmélkedő, agyas fajta, okos és okoskodó :)
Na tök mindegy amúgy, mert imádom mindkettőt úgy ahogy van, csak vannak napok, mikor kevésbé tudom tolerálni és az energiáim sem bírják kapacitással. Arról nem beszélve, hogy alvás terén is katasztrófa még mindig a helyzet.
Persze látom ám a pozitív oldalát is a dolognak, hogy ügyes, szorgos, nagyon okos, ügyes kezű gyerek, aki nem szereti a tétlenséget, talpraesett felnőttet remélek belőle :)
Nagyon szépen beszél, összetett mondatokban fejezi ki magát, ezzel is megelőzve bátyját, aki ugyan előbb számolt, mint beszélt :) , meg kirakata az ábécét ilyen korában már, de a beszédfejlődése - talán pont amiatt, hogy másban erőteljesebben fejlődött- elmaradt. Na nem kell aggódni, mára már be sem áll a szája, de sajnos hadar is, ugyanakkor sorra nyeri meg a reál témájú (matek, fizika, kémia) versenyeket. Ő viszont baromi kényelmes, na jó, ne szépítsük,- lusta! Így aztán ilyen mértékű kisebbségben, egyetlen nőként a családban, -hát igen kimerítőek a napjaim. Persze nem minden a fiúk hibája, csak túl sok nekem ez a hatalmas ház, a kert, a házi kenyérsütés így minden segítség nélkül, merthogy sajnos mindenki, akire számíthatnék túl messze lakik, vagy aki közel, hát arról meg ne beszéljünk. Persze hanyagolhatnám a kerti munkát és a pékeskedést, de hát azokat viszont szeretem csinálni, szinte kikapcsolnak. A többi munkát viszont muszáj elvégezni, ugye... és nem is lenne gond, ha a kicsi nem rámolna állandóan!
Következő bejegyzésem kert témában fog születni, másik gyermekem ugyebár :)))

Visszatértem! Remélem maradok is :)

Hát jó rég jártam erre, de írogatás helyett, inkább a tevékenykedés vette át a szerepet. Majd a rosszabb idő beköszöntével biztos sűrűbben jövök majd.
Hogy mi is történt az elmúlt időszakban? Rohamosan eltelt a nyár, nyaralni viszont most sem jutottunk el, eltekintve azt a  kétszer néhány napos hazalátogatást Erdélybe anyukámhoz.
Rá kellett jönnöm, ha szép kertet szeretnék, nem hagyhatom magára, még pár napra sem, hisz a melegben locsolás nélkül egy hosszabb hétvége alatt is akadtak járulékos veszteségek.
Első 10 napos hazalátogatásunk alkalmával anyósom volt növényeim gondnoka, de következő alkalommal ő is elutazott, bizony megsínylették azt a 4-5 napot is.
Ami igaz, igaz viszont, soha nem volt még ilyen buja a kertem, csodaszépek a virágládáim, roskadoznak a paradicsom palántáim a termés alatt. A körtefák szintén, néhány ág is látta kárát, mert nem bírták el a sok termést. Meglátszik, hogy többször voltak permetezve, de mégsem elégszer, mert a betegség viszont nem kerülte el őket teljesen.
Viszont ezen a nyáron, köszönve a folyamatos itthon tartózkodásnak és a jószívű adakozóimnak, rengeted lekvárt sikerült elraknom, úgy hogy a gyümölcsökért nem kellett fizetnem semmit, csak kóstolóba adni a végtermékből. Készült eper, cseresznye és rengeteg sárgabarack lekvár. Málna, eper és mentaszörp, meg persze bodza, de az már rég el is fogyott :)
Természetesen a kenyérsütésről sem mondtam le, kivéve azt a néhány hetet, míg 4 gyermekről kellett gondoskodnom és egyszerűen nem győztem a kenyér sütést, így inkább szüneteltettem. De kaptak helyette egyéb finomságokat a gyerkőcök :)
Kicsi fiam is rohamosan fejlődik!!! A beszédkészlete már nagyon gazdag, szépen kezdi mondatokba foglalni a közlendőjét. Ezzel egyenes arányban erősödik az öntudata is, egyre akaratosabb... A visítozások, hisztik mindennaposak, és természetesen csak az én társaságomban érzi továbbra is jól magát. Elvan apával, tesóval is egy rövid ideig, de aztán uzsgyi vissza anyához :) Na de olyan nagy boldogság, kimondhatatlan a szerelem közöttünk, tegnap ezt végre szavakba is foglalta! Az ölembe tette a fejét és azt mondta: SZEJETLEK ANYA!! Olvadoztam a gyönyörűségtől, mondanom sem kell!! Visszakérdeztem apát, ő is hallotta-e, és igen, tehát nem csak én értettem így!!
Nagyfiamnak megkezdődött a suli, nagyon várja hogy megismerkedjen az új tantárgyaival, a fizika és kémiával. Vajon meddig fog  tartani a lelkesedése??? Egyébként borzasztó sokat nyúlt a nyáron, már akkora mint én és még nincs 13. A lábmérete 41-es, huhh, asszem túlnő bőven rajtunk :)

Erika világa: Tavaszolás

Erika világa: Tavaszolás: "Régebben az ősz volt a kedvenc évszakom. De az utóbbi időben valahogy úgy csap át nyárból télbe az időjárás, hogy egyszerűen kimarad n..."

Tavaszolás

Régebben az ősz volt a kedvenc évszakom. De az utóbbi időben valahogy úgy csap át nyárból télbe az időjárás, hogy egyszerűen kimarad nekem valahogy az ősz! Pedig úgy szerettem a kellemes langymeleg délutánokat, a sárguló fákat, pirosló bogyós bokrokat, ahogy csendben és lassan búcsúzik a természet. Igaz, a suli kezdete is ront az őszhöz való viszonyomon...
Így kedvencet váltottam :), most a tavasz a kedvenc évszakom :) !!
Naponta végigjárom a kertet, szemrevételezek minden egyes magot amit elvetettem, minden palántát, amit elültettem, mennyit nőttek, fejlődtek.
A napokban igen viharos volt az időjárás, aggódtam is rendesen, hogy összetörnek az éppen virágzó tulipánjaim, nárciszaim. De ők megúszták, nem úgy a jácintok, ők eléggé megtöredeztek.
Most épp amiatt aggódok, nehogy lefagyjanak a frissen ültetett virágjaim, a hűvös éjszakák miatt, de ha így lesz, az bizony az én hibám, nagyon hamar kiültettem őket, nem bírtam várni...
Az idén is a kedvenceimet ültettem, muskátli, petúnia és legújabb kedvenceimet, a szarvacskás ibolyát, ami az árvácska egy mini rokona. Olyan kis hálásak, nagyon szépen megbokrosodtak, gyönyörűség a szemnek!!

Óda a kenyérhez

Igazából óda Limaráról kellene legyen a cím, mert őszintén szólva, az Ő blogját olvasva kaptam kedvet a házi pékséghez, amiről nem tudok leszokni! :) Olyan zseniális kipróbált receptjei vannak Limarának, melyekkel az ember olyan sikerélményhez jut, hogy függő lesz! Korábban is próbálkoztam már a házi kenyérsütéssel kisebb- nagyobb sikerrel, de ezek olyan gyönyörűek akár a bolti, ízük meg még annál is jobb! Őszintén szólva, szinte életmentő volt, hogy túléljem a gyed miatti bezártságot, a telet, így a családom duplán jól járt:)

És ahol ezekhez a csodákhoz a recepteket és tanácsokat megtalálod :

http://limarapeksege.blogspot.com/